Vikingek - Harcoló hajósok

A 8. század vége előtt a vikingek a Skandináv és a Dán-félszigeten éltek, elnevezésük az ónorvég vik szóból ered, melynek jelentése öböl, fjord. A későbbiekben azonban, az öblökből kihajózva, támadásokat intéztek a környező vidékek ellen. Hajóiknak köszönhetően rövidesen a tengerek uraivá lettek. Az első nagy visszhangot verő támadásuk a lindisfarne-i kolostor ellen zajlott 793. június 8-án. A későbbi századokban a viking harcosok rettegésben tartották egész Európát, meghódították Anglia és Írország nagy részét, Normandiát, létrehozták a Kijevi Ruszt, a nagy kelet-európai folyamokon eljutottak a Fekete- és a Kaszpi-tengerig, kereskedtek Bizánccal és Perzsiával. Felfedezték és benépesítették Izlandot és Grönlandot, ahol több száz évig megtelepedtek. Utazásaik során eljutottak Észak-Amerikába is, ám ottani kalandozásaik a legendák homályába vész. A viking kor végét már nem lehet egy adott eseményhez kötni, de nagyjából egybeesett a kereszténység felvételének lezárásával a 11. század végén. Ám ez a nép sokkal több volt, mint egy fosztogató horda, amilyennek a középkori propaganda láttatni akarta őket. Nem voltak erőszakosabbak, mint a kor bármely más harcosai. Sajátos életstílusuk és messze látó bölcsességük kitörölhetetlen nyomot hagyott a modern világban,