Vadkéken táncoló elefántok

Milyen a vadkéken táncoló elefánt? Hát vidám, boldog, mert olyan gyermek fantáziájának szüleménye, akinek az alkotás felszabadító pillanatában nem az számít, hogy az elefántnak nincs is elefánt alakja, a színe pedig vadkék és nem „szép szürke”, neki csak maga a pillanat számít. Gergely Edó témái igen változatosak. Nyitott szemmel jár a világban. Érzékeny és szenvedélyes. Őszinte szeretettel ír. Egyszerre kedves és szigorú. Kritikusan, felnőttként szemléli kamaszkori önmagát, s az őt körülvevő világot. A tizenéveseket is arra bíztatja, hogy találják meg önmagukban és a világban a szerethetőt, a szépet, a jót. Az, ahogyan látja és láttatja a világot, az olvasóban azt az érzést kelti, hogy a benne lapuló gondolatokat, érzéseket fogalmazza meg. S ezt olyan módon teszi, hogy közben nem lesz közhelyes, van egyedi hangja, tud olvasmányos, érdekes és nem utolsó sorban humoros is lenni. Bár a kötet elsősorban a tizenéveseknek íródott, bizonyára több korosztály érdeklődését felkelti majd.