Remény a reménytelenségben

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele talán az egyik legnehezebb olvasmány az Újszövetségben – de egyúttal az egyik leggazdagabb mondanivalójú is. Gyökössy Endre ezért is adta elmélkedéssorozata alcímének: Az egyetlen kiút a pusztulásba rohanó világból. Előszavában pedig így fohászkodik: „Nagyon kérem Isten Lelkét, hogy megtaláljam és méltón felragyogtassam azokat a részeket, amelyek a jelen kor emberének is üzennek valamit”.

A reménység ellenére való reménység: ez önmagának ellentmondó paradoxon. Amikor mindenki így szól hozzád: „Ne őrülj meg, hát mit gondolsz, miben reménykedsz?” – De mi meg vagyunk őrülve és ezt mondjuk: „Nekem Isten megígérte, én hiszem, meg vagyok róla győződve”.
Aztán egyszer csak mindenki csodálkozik…
Mondjam azt, hogy neked lett igazad?
Istennek lett igaza!
Beteljesítette, amit megígért neked, mert a reménység ellenére hitted…

Nincs reménytelen eset!
Pál apostol magából indul ki és igaza van. Ha Saulból lehetett Paulus, akkor ne mondjuk se a Krisztus ügyére, se egy emberre, hogy reménytelen eset – mert nem látjuk Isten menetrendjét!

Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében sok olyan tanítás található, amire talán egy mai fiatal azt mondja: „Hát hol vagyunk már ettől?”
Nagyon kérem Isten Lelkét, hogy megtaláljam és méltón felragyogtassam azokat a részeket, amelyek a huszadik, huszonegyedik századi embernek is üzennek valamit.

Gyökössy Endre