Összetartozásban – A kontextuális segítésről

Az emberek, miután felszabadultak a merev társadalmi és vallásos normák alól, ismét keresik az összetartozást és közösséget. A kontextuális szemlélet segít meghatározni ezt az összetartozást, és jelentő­ségét rögtön felismeri mind a segítő, mind a kliens. A kontextuális munkamód a segítő szakmában integratív modellnek tekintendő: a dinamikus összetartozás motiváló erejének a relacionális etikát és a lojalitást tartjuk, ugyanakkor szerintünk a többi modell és dimenzió iránti nyitottság is elengedhetetlen. Ahhoz, hogy segíthessük a klienst, hogy kapcsolataiban egyéniesüljön, hosszas tréningre van szükség. A segítőnek ugyanis meg kell találnia az egyensúlyt az összekapcsolás és az elválasztás között, tudnia kell, hogy mikor kell az ember felelősségére építenie, és mikor annak korlátaira, hogy a kliens figyelmét mikor kell felhívni a saját érdekeire, és mikor a másokéira. Ebben a könyvben először megmagyarázzuk és elmélyítjük a kontextuális elmélet fogalomrendszerét – úgy, ahogy azt Böszörményi-Nagy Iván pszichiáter és családterapeuta kifejtette. A második részben bemutatjuk, hogy milyen következményekkel jár a kontextuális szemlélet és munkamód a gyógyítás gyakorlatában, főleg a segítés folyamatának általánosabb vonatkozásaiban: a parentifikációban, az érzelmekkel való bánásmódban, a házastársakkal való munkában, és a testvéri kapcsolatok jelentőségének feltárásában. A harmadik részben inkább specifikus problémákkal foglalkozunk: a szociális félelemmel és a félszegséggel, a szexuális visszaéléssel, a pszichikai zavarokkal és a bevándorlással kapcsolatos kérdésekkel.