Kamuflázs

A holt porából újrateremtett ember (Homo caro factus est) elrejtőzik (Kamuflázs), hogy megfogalmazhassa kételyeit, kérdéseit, hitét születéstől halálig. A kötet három fejezetbe (Isten mögöttem; Befejezetlen; Stationary) szerkesztett hetvenhárom verse szívszorító, mellbevágóan erős képekkel, félelmetesen visszahangzó tömörséggel komponált tudósítás Istenről, saját életünkről, magányunkról és a kapaszkodás vágyáról, lehetőségeiről: …Azóta mértékkel isznak bort,/ nem tűrik meg a vétkeket,/ a boldogtalan mennyország/ lakói vannak idelent./ Megszülettem hát én, Boda,/ Kiárusítom lelkemet. (Születtem). A legfontosabb mércének tűnő emberi igazságérzet, a bensőnkben elvárt, elképzelt, vágyott földi igazságszolgáltatás értelmetlenné válik, amikor új dimenziók szerint méretünk meg, amikor testünk szétesik, porrá válunk: Még húsz hajfestés,/ és szemem kapuján nem/ megy be több árut szállító/ hajó, mely csodás titkait/ lelkemben halmozta fel…