Fény az út végén

Egy évvel feleségem, Marlene Klein halála után, belső kényszert éreztem hogy valahova csendes helyre vonuljak vissza. Össze akartam foglalni írásban azokat a bizonyságtételeket és megtapasztalásokat, amelyeket betegsége és halála idején feljegyeztem. Azokat a vigasztaló és utat mutató gondolatokat, amelyek németországi kezelésének hosszú hónapjai idején folytatott élénk levelezésünkből és a temetésekor mondott beszédekből valók.
Terjedelmes kézirat keletkezett, amelyet eredetileg saját magamnak és gyermekeimnek szántam emlékezetül a feleség és az anya erős, mély hitére és példájára. Később barátoknak és közeli ismerősöknek is odaadtam. Mindegyikükre mély benyomást tett mindaz, ami feltárult előttük: erős és mély hit egy halálos betegséggel szembeni harcban és végül a kikerülhetetlen halálba vivő út elfogadásában. Szinte mindenki azt tanácsolta, tegyem szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé a feljegyzéseket, hogy mások is részesülhessenek abból a nagy vigaszból, amit ők maguk olyan mélyen átéreztek.