Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában (1840-1918)

A könyv több éves kutatás szintézise, a dualizmuskori három középső erdélyi vármegye (Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér) kastélyállományát mutatja be, a mára elpusztult, de a korabeli viszonylatban jelentős épületekre is kiterjedően. E kastélyok együttes vizsgálata korábban nem történt meg, egyes emlékek nem is szerepelnek a köztudatban. A három egykori vármegyében összesen tizenhét kastélyt építettek vagy alakítottak át a historizmus szellemében, a könyv gerincét ezek széleskörű bemutatása képezi. A szerző ismerteti a kastélyok építéstörténetét, a megrendelők és az építészek személyét, elvégzi az épületek stilisztikai leírását, ugyanakkor a kastélyok egykori berendezését és a parkok kialakítását is tárgyalja. Alapos anyagismeretére vall, hogy a tizenhét kastély mellett a könyv második részét alkotó összefoglaló fejezetekben számos más erdélyi kastélyról is szó esik. E fejezetek a következő témakörökre világítanak rá: a kastélyok tervezési folyamata, az alkalmazott építészek munkássága, belsőépítészeti megoldások, az arisztokraták műgyűjtői és amatőr művészeti tevékenysége, valamint a kertépítészet. Az erdélyi kastélyok napjainkban nagy érdeklődésre tartanak számot, több népszerűsítő jellegű, képes kiadvány is megjelent a témában, ezek azonban sok esetben téves információkkal szolgálnak. Ez a könyv elsősorban a szerző által tett új megállapítások miatt jelentős, melyek több esetben felülírják vagy árnyalják az eddigi szakirodalom adatait, ugyanakkor a mű olvasmányos és a szélesebb olvasóréteg számára is befogadható.