Egyedül együtt?

"A magány, mint csendes gyilkos nem csak a koronavírus óta van jelen. Közösségi média használatunk, társadalmi folyamataink és az ember autonómiára törekvése mind hozzájárul magányérzetünk elmélyüléséhez. Annak ellenére érezzük a fokozódó magányt, hogy sokféle formában teremthetünk kapcsolatot, és egy globális közösség részének is érezhetjük magunkat. Mindennél jobban vágyunk arra, hogy időnként valaki leüljön mellénk, és fizikailag is jelen legyen. Nem újkeletű gond a magány, de amivel új módon kell szembenézzünk, az a fiatalok elmagányosodása. Ma alig lepődünk meg azon, ha egy fiatal számítógép előtt ül fülhallgatóval, és órákon keresztül nem lehet hozzá szólni. Minél fiatalabb valaki, annál inkább érzi magát magányosnak. A 18 és 24 év közötti fiatalok közül tízből heten érzik magukat valamilyen formában magányosnak. Mit tehetünk, hogy a váratlan vendég távozzon?" (részlet a bevezetőből)