Az élet nem rólam szól

Az első naptól kezdve a saját utunkon akarunk járni… „Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz engem, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet.” „A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, hogy jól tudjunk haladni, és olyan kormányt, mely az érdekeimet szolgálja.”
Önreklámozás. Önfenntartás. Önközpontúság…
MINDEN RÓLAM SZÓL.
Mindenki azt mondta, hogy ez így van, igaz?
Mi pedig szavukon fogtuk őket. Azt hittük, önmagunk bálványozása boldoggá tesz minket.
Ez a hit azonban káoszt teremtett: zajos otthonokat, stresszes vállalkozásokat, kegyetlen kapcsolatokat. Annyi haszontalan dolgot hajszolunk – mondja Max Lucado –, hogy lemaradunk a legfontosabbról: az Istennek szánt életről.
Ha céllal akarsz gyorsan haladni, íme a cél! Az életnek akkor van értelme, ha elfogadjuk benne a helyünket! Örömeink, problémáink, ajándékaink és tehetségünk… ha mindezt annak ajánljuk, aki teremtett minket, hirtelen elnyerjük, amit hiányoltunk, és megtaláljuk, amit kerestünk.