Apocalypse- fametszetek

A grafikus, fametsző Gy. Szabó Béla (1905–1985) nevét világszerte ismerik. A pályacsúcsán álló művész életének nyolcadik évtizedében, miután illusztrációk sora került ki keze alól, hónapokon át kutatta, kereste a mondandók mondandóját, a Bibliát, s annak könyvei között megállt János bizonyságtételénél, az Apokalipszisnél. Gy. Szabó Béla a huszonkét fejezet mindegyikéből egy képet vagy csak egyetlen villanást, sugárzást ragadva ki, fába metszette a Jelenések könyve látomását. LÁTOMÁS, mely értelmező szótárunk szerint a felcsigázott képzelet hatására látni vélt kép, az igazi kijelentés, Isten terveinek nyilvánosságra hozatala, akaratának kinyilatkoztatása, látomások, látások könyve. Az évszázadok folyamán ez a könyv a vigasztalás kiapadhatatlan forrásává vált, ezért egyetemes érvényű, minden időkre szóló üzenete van. Mit közöl az emberekről a munka álombeli szépségével fába vésett látomás? Annyit és olyasmit, amit szavakkal alig lehet kifejezni, ami csak a művésznek adatott meg, aki a munka szívós szenvedélyétől éltetve az emberről akart elmondani valami súlyosat, valami felemelőt, valami felejthetetlent. A huszonkét fametszeten átvonul előttünk az ember örök félelmével, felszikrázó örömeivel, szorongásaival, a pokoltűzzel, a dantei gyötrelmekkel verten, veszedelmeivel és villódzó ragyogásaival. A huszonkét alkotás elbeszél mindent: a próbatételt, az intő kezet, a hétpecsét titkait, a kiválasztottakat és meggyötörteket, a sok jajt, az égbe szálló lelkeket, az Antikrisztust hamis prófétáival, a földindulást, a halálmadarak szárnyainak fenyegető árnyát, a halállovasokat, amint egy gomba tetején ügetnek. Atomfelhő volna vagy a jövő előrevetített képe lenne ez? Korunkról szól ez, amelyben élnünk adatott. A jövendő csak azé lehet, aki ebben az életben teljes erejével az igazság szolgálatában áll. Még van remény – vallja János apostol és vele együtt vallja Gy. Szabó Béla, akinek sorsa, életműve, személyisége, igehirdető üzenete, egy kis reményt felvillantó látomása előtt tisztelettel és hálaadással mélyen meghajtjuk fejünket. A 2017-es esztendő az egyetemes protestáns egyházak részére a reformáció 500 éves, a Kárpátmedencei magyarság részére pedig az 1567. évi debreceni zsinat 450 éves évfordulóját jelenti. Ebben az évben sok rendezvény lesz, mely része annak az ünnepségsorozatnak, amelynek célja, hogy a múlt célkitűzéseit hasonlítsuk össze a mai életünkkel a keresztyén egységet munkálva, és azt, hogy a mai keresztyének jussanak el a hit élő forrásához, a Bibliához, Isten mindenre elégséges kegyelmének elfogadásához. Egykor Pusztakamaráson és a Mezőség több szorványában, majd a kolozsvári Pata utcai gyülekezetben harmincnégy évig szolgáló lelkipásztorként örömöt jelent számomra Gy. Szabó Béla vésője nyomán a Jelenések könyve album formájában, az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával történő megjelentetése. Mindezért Istené legyen a dicsőség! Kolozsvár, 2017. pünkösd hava Ferenczy Miklós református lelkipásztor, a Gy. Szabó Béla-hagyaték jogutóda