Állatmesék és tanítómesék

Mendemondák szólnak arról, hogy az i. e. VI. században egy púpos fríg rabszolga, nevezetesen Aesopus írt először állatmeséket. Ezek az erkölcsi, tanító célzatu történetek több sajátossággal is bírnak. Szembetünő a meseszerű elemek és a jellegzetes mesehangulat hiánya, jellemző ugyanakkor a rövidség, a lényegre szorítkozó, csattanóra épülő befejezés. Ezért az aesopusi mesét nem is lehet hosszasan mesélni a ráérő hallgatók körében; természetes helye az élet sodrában van, gyorsan és szellemesen mondható el, gyakran úgy, mint egy találó, hatásos vicc vagy anekdóta. Bízunk benne, hogy a mesék örökérvényű tanulságai egyaránt képesek szórakoztatni, illetve elgondolkodtatni a XXI. század olvasóját.