A Szent Johanna Gimi 8. 1-2 - Örökké

"- Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekből? - néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. - Nem. Nincs - szólt őszintén, némi töprengés után. - Neked? - Azt hiszem, nincs - ismertem be, és komolyan is gondoltam. - Viszont - tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással - nehogy azt hidd, hogy Benoit nem jelentett nekem sokat. - Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták - emlékeztetett mosolyogva. - Részletkérdés - nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átöleltem. - Örülök, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt - suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elöntött a forróság a hajnali hűvösben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük."