A néhai bárány

„- Bácsi! – szólt csengõ szelíd hangon. – Adja vissza a bárányomat! A tanácsbeliek összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú leányka? – Adja vissza a bárányomat! – ismétlé, s a vékony gyermeki hang úgy süvített a levegõben, mint egy parittyakõ. Sós Pál odanézett fanyarul, azután megigazította hátul palócosan fésûre fogott deres haját, s nyájasan kérdé: – Miféle bárányodat, fiacskám? – Az én Cukri bárányomat, a két fekete folttal a hátán, piros pántlikával a nyakában. De hiszen tudja maga nagyon jól…”