Társadalomtudományok

Joshua Mitchell izgalmas szociológiai elemzését gördülékeny stílusának, valamint a bőséges idézet- és jegyzetanyagának köszönhetően úgy olvashatjuk, akár egy, a sokszínű Amerikáról készült posztmodern társadalmi regényt.

A háború utáni gazdasági és társadalmi erők alakították az európai államot, ezért ezeket kell elemezni, ha az EK eredetére és céljaira vagyunk kíváncsiak, és meg akarjuk válaszolni az európai integráció múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket. Ez nem csökkenti az EK jelentőségét az európai biztonságpolitikában, csak igazabb megvilágításba helyezi. 1945 után az európaiak biztonsága mindig többet jelentett katonai biztonságnál. Hogy milyen erők hozták létre az EK-t, azon keresztül mutathatjuk be, hogyan európaizálódtak a nemzeti közpolitikák: a munkaerő-politika és jóléti politika, a külkereskedelem és viszonya a gazdasági növekedéssel, a mezőgazdaság védelme és fejlesztése, valamint a mezőgazdasági jövedelmek szinten tartása. Ezek a részletes elemzések az integráció természetére, a háború utáni állam jellegére és a biztonságra vonatkozó általánosabb fejtegetésbe ékelődnek. (Alan Milward)

Robin Alexander. Alaposan dokumentált, mégsem száraz könyvében megelevenedik a közelmúlt német politikája több ma is aktív szereplőjével, bepillantást nyerhetünk a média „diszkrét” támogatásával folyó hatalmi harcok, ideológiai kampányok és gazdasági érdekérvényesítések hátterébe. A politikusok gondosan álcázott személyi ambícióit megvilágító apró adalékok, színes kulisszatitkok még inkább gördülékeny, élvezetes olvasmánnyá teszik a komoly problémákat, fontos eseményeket tárgyaló művet

PÉNZVÁLTÓ NIKOLETT nemzetközi kapcsolatok szakértő, turkológus, biztonság- és védelempolitikai elemző, a hadtudományok doktora. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének kutatási vezetőjeként és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének külső munkatársaként dolgozik. Ebben a könyvében olyan szempontokat kínál, amelyek jóvoltából megérthetjük napjaink török külpolitikáját, átfogó képet kaphatunk Törökország és Oroszország rendkívül izgalmas és összetett, ellentmondásokkal teli viszonyáról, és beleláthatunk abba az orosz birodalmi-nagyhatalmi gondolkodásmódba, amely a 2022 februárja óta zajló orosz–ukrán háborúhoz is elvezetett.

A Marx és Engels által papírra vetett kommunista eszme vitathatatlanul az elmúlt évszázad egyik legnagyobb hatású politikai ideológiája volt. E több évtizednyi kutatást összegző művében a szerző arra tesz kísérletet, hogy feltárja, miként fejlődött a kommunizmus gondolata időben és térben a kezdetektől egészen a 20. század utolsó évtizedéig, a Szovjetunió felbomlásáig.

Miből fakad ez a nagy gazdasági csalódás az elmúlt évtizedben? Miközben soha nem látott technológiai újdonságok formálják mindennapjainkat, a nyugtalanító szimptómák itt élnek velünk: a gazdasági növekedés lassulása, éleződő társadalmi egyenlőtlenség, diszfunkcionális verseny, törékeny ellátási láncok és a hitelesség hiánya. A Haskel–Westlake szerzőpáros fenti kérdésre adott válaszai két tézisre épülnek. Az első, hogy az ezredforduló utáni évtized fejlett gazdaságaiban előtérbe kerültek a különböző tudást megtestesítő immateriális eszközök, a számítógépes programoktól a szabadalmakig, a kreatív tartalmaktól a márkák által hozzáadott értékig. Második tézisük, hogy azért torpant meg ez a forradalom, mert az immateriális javakra épülő gazdaságot még mindig a múlt századi, materiális gazdaságra (gépek, épületek, számítógépek, fizikai infrastruktúra stb.) szabott intézményekkel és szabályokkal próbáljuk építeni.

Létezik-e még demokrácia a 21. század Németországában? Erre a kérdésre keresi a választ Klaus-Rüdiger Mai, aki könyve első felében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy teljeskörűen áttekintse Németország társadalompolitikai viszonyait. Aprólékosan megvizsgálja az elmúlt évek valós és vélt válságainak hatását a gazdaságra, a társadalomra és a politikai gondolkodásra, olyan területeket érintve, mint a történelem, a kultúra, az oktatás, valamint a külső és belső biztonság. Mindeközben egyértelmű kritikával illeti a hatalmi elit tevékenységét, amely igyekszik a saját javára fordítani ezeket a válságokat – akár az állampolgárok fizikai és szellemi szabadságának árán is.

Sajátos műfajú könyv születik, amikor egy politikus adja írásra a fejét. A könyv alapvetően elméleti műfaj, a politika viszont többnyire a mindennapi cselekvés helye. Egy közszereplő ezért mindig ingoványos terepre téved, ha a napi eseményektől hátralépve, tágabb kontextusban gondolkodik a világ dolgairól és az országa helyzetéről. Különösen nehéz a helyzet, ha mindezt a harmincas évei elején – na jó, közepén – teszi valaki. Még egyetemista koromban az egyik tanárom előadásán hallottam ugyanis a következő adomát, amely jó időre megragadt bennem: „Fiam, aki fiatal korában sokat ír, az idős korában sokat szégyenkezik!” Mit tehetnék? Igyekszem cáfolni ezt a tételmondatot… Egy ilyen munka ráadásul szükségképpen nem teljes, nem csak leíró, és nem is feltétlenül objektív. Nem teljes, hiszen a valóságot sosem ismerhetjük meg egészen – ahogy mondani szokás: „tükör által homályosan látunk”. Nem csak leíró, hiszen a politikában dolgozva nemcsak az a feladat, hogy megpróbáljuk megérteni a körülöttünk lévő világot, hanem hogy mindenhol, ahol lehetőség van rá, „hass, alkoss és gyarapíts”. Nem is feltétlenül objektív, hiszen az események sodrában nincs mód tudományosan összevetni a tényszerűt az ideálissal. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a politikus írása és tevékenysége fölött végső ítéletet majd a történelem mond; a jelenben pedig szükségképpen vitát vált ki.

A második világháború a közelmúlt talán legismertebb történelmi epizódjainak egyike – ha máshonnan nem is, olvasmányaiból vagy filmélményeiből mindenki tud róla valamit. Az események láncolatának, az egyes szereplők motivációinak bonyolult szövedékét azonban csak kevesen látják át igazán, a különböző harcokat és a mögöttük meghúzódó döntéseket feldolgozó szakirodalom elképesztő gazdagsága pedig csak még jobban összezavarja a laikus olvasót. A neves skót történész, Norman Stone olvasmányos stílusban megírt szintézise ugyanakkor kompakt, jól követhető áttekintést ad a történésekről, a főbb szereplők indítékairól és törekvéseiről, így nagy haszonnal forgathatja bárki, aki szeretne többet megtudni a második világháborúnak az első világháborúban gyökerező okairól, a harcok lefolyásáról és a mindennapjainkat ma is meghatározó jelentőségéről. Nem hallgatja el a németek által elkövetett kegyetlen tetteket, de katonai sikereiket is elismeri, és a szövetséges hadviselők érdemei mellett megkérdőjelezhető lépéseiket sem rejti véka alá. Ha semmi egyebet nem is, ezt a könyvet mindenkinek érdemes lenne elolvasnia a 20. század korunknak is medret szabó legvéresebb hat évéről.

Mi a közös a nemzetiségi kérdésben, a vörös- és fehérterrorban, a trianoni békeszerződésben, valamint a numerus claususban? Első ránézésre talán nem sok, és akár még úgy is tűnhet, hogy ezek a tankönyvekből ismert fogalmak az időbeli távolság okán a jelenre már vajmi kevés kihatással vannak. Holott az, hogy a magyarság miként igyekezett megbirkózni a 19. század végének, és a 20. század első felének traumáival, össznemzeti próbatételeivel, döntően meghatározza nemzeti önképünket, és máig közvetlen hatást gyakorol a mindennapjainkra.

A migrációval kapcsolatos vélekedések 2015 óta szélsőségesek, kizárólagosak és sarkosak. A témáról szinte lehetetlen érzelemmentes tárgyilagossággal megnyilvánulni, mert bármely más kérdésnél gyorsabban és végletesebben állítja szembe egymással a bevándorlást pártolókat az azt ellenzőkkel. Miközben a migráció pozitívumaira tekintünk, érdemes annak árnyoldalaival is foglalkoznunk: az észszerű korlátokat tagadó politika nemhogy az asszimilációt nem várja el a bevándorlóktól, de még a beilleszkedésük nehézségeivel szemben is elnéző.

Miért fontos a környezetvédelem a jobboldal számára? A fiatal olasz történész és közíró, Francesco Giubilei rámutat arra, hogy a környezet megóvásának kérdése az 1960-as évekig hangsúlyos volt az európai jobboldal politikai vitáiban, ám az 1968 után kibontakozó új baloldal egyre inkább kisajátította ezt a témát – a jobboldal hallgatólagos beleegyezésével. Ez azonban nemcsak politikai értelemben helytelen, de erkölcsileg is kifogásolható magatartás volt, mert a környezettudatos gondolkodás nem pártfüggő. A környezetért érzett felelősség kérdése a jobboldal számára éppannyira fontos, mint a gazdasági növekedés. Acqui Ambiente díjjal elismert könyvében Giubilei nemcsak a keresztény civilizáció gazdag örökségét, de a 20. század és napjaink konzervatív „zöld” gondolatait tárja elénk mint az ökológia mainstream, gyakran poszthumán jövőt vizionáló politikai vallásának alternatíváját

Sir Roger Scruton, a közelmúlt legnagyobb hatású konzervatív brit filozófusa állítása szerint a dolgok objektív definíciói önmagukban nem elégségesek a megértéshez azok szubjektív, megtapasztalt átélése nélkül. Ez hasonlóan személyessé teszi a világot, mint amikor a hit szemüvegén keresztül szemléljük az életünket. A személyes fogalma erős és elválaszthatatlan szálakkal kapcsolódik a szakralitáshoz, amely ott van abban a világban, amelyben mi is létezünk. A képzőművészet, az irodalom és az emberiség feljegyzett történelme egyfajta vallási szükségletet tükröz: a szentség keresését

Az interjúkötet az amerikai politikai közösség ilyen küzdelmeibe enged bepillantást. Philadelphiától San Diegóig, Washingtontól Seattle-ig Amerika legneveseb jogászprofesszorai, alkotmányjogász szakértői, valamint híres jogászintézményeinek vezetői kalauzolnak az egyedülálló utazás során. Szókimondó őszinteséggel rántják le a leplet az ország jelenkori alkotmányos dilemmáiról, így például a hatalomgyakorlási struktúra torzulásáról, a bírókinevezések tétjéről vagy a modern technológia alapvető jogokra gyakorolt hatásairól. A súlyos kérdések tárgyalása közben olyan érdekességekre is fény derül, mint például hogy kik voltak az „éjféli bírók”, mi az a „bírósági dzsúdzsucu”, hogyan forradalmasítják az alkotmányjogi gondolkodást a karizmatikus vezetők, vagy miért tüntetnek ma gyakrabban a legfelsőbb bíróság, mint a törvényhozás épülete előtt. Az utazás során nemcsak a pezsgő tengerentúli vitakultúra, hanem az a tanulság is kirajzolódik, hogy végső soron minden ország sorsa a saját kezében van.

Henry Kissinger (1923–) könyvével induló sorozatunk, a Világrend a legfontosabb stratégiai kérdések és az azokra adható válaszok feltérképezésére vállalkozik, hogy elkerülhessük a XXI. század mindnyájunkat fenyegető katasztrófáit. A sorozat további köteteiben is jelentős szerzők változatos nézőpontokból megfogalmazott gondolatait olvashatjuk, amelyek útbaigazítanak minket a folyamatosan átalakuló világrendben.

A szerző az Amerika teljesítménye mögött rejlő állandó és maradandó szellemi jelenséget és lelki örökséget, az amerikai géniusz mibenlétét és történetét vizsgálja. Az amerikaiak a szabadságot tekintik a legfőbb emberi jónak, s az amerikai géniusz drámája éppen akörül forog, hogy mi is a szabadság célja? Ez a feszültség mutatkozik meg az ideáloknak gyakran ellentmondó gyakorlat és igazságtalanságok racionalizálását célzó kognitív disszonanciában. A vallomással is felérő esszé mégis hitet tesz amellett, hogy az amerikai ideálok kifejezik azt a reményt, mely szerint az ember a közösségének tagjaként kibontakoztathatja tehetségét, élvezheti szorgalma gyümölcsét, és van értelme az életének és erőfeszítéseinek. Vigyázó szemünket Amerikára vessük!

A történelem sorsdöntő korszakait történészek sokasága igyekszik összefoglalni és értelmezni, olyannyira, hogy kutatómunkájuk tetemes mennyiségű anyagát szinte kilátástalan akár csak áttekinteni is. Norman Stone első világháborúról szóló könyve azonban különleges helyet foglal el e művek között: lebilincselő stílusban és tömörséggel, bennfentes apró információkkal és az utókor objektív nézőpontjából ad képet az olvasónak a nagy háborúról. A skót szerző esszéjébe azoknak a gondolkodásmódoknak a bemutatása is belefér, amelyek a katonai és politikai stratégiák mögött húzódtak meg, és a korszakos döntéseket alakították. Ennek köszönhetően lehetővé teszi, hogy az első világháború eseményeinek alaposabb megismerése, megfejtése által napjaink történéseit is jobban megérthessük…

Tóth Miklós Bálint olyan alkotásokat vesz szemügyre könyvében, amelyek középpontjában kivétel nélkül valamiféle politikai rendhez kötődő probléma vizsgálata áll. Arthur Koestler Sötétség délben, valamint Márai Sándor Ítélet Canudosban és Szindbád hazamegy című műveit elemezve elsősorban nem általános összefüggésekre mutat rá, hanem a művek hátterében kibontakozó társadalmi-politikai jelenségekre, azok következményeire és tanulságaira. A kötet messze nem csak az irodalom és a politika tudományát művelő szakembereket szólítja meg: a szélesebb közönség érdeklődésére éppúgy számot tart, mint a diákokéra és valamennyi, a szépirodalmat kedvelő vagy a közügyekről, társadalmi jelenségekről gondolkodó olvasóéra.

„Minden kétséget kizáróan (és ezt a történelem már sokszor bizonyította) a gazdaság felforgatásának, a politikai káosz okozásának és ezrek vagy akár milliók koldusbotra juttatásának (és ezáltal radikalizálódásának) az egyik leghatékonyabb módja az infláció. És most ez fenyeget bennünket. Nem is csak fenyeget: már jelen van az életünkben.” Hogy jutottunk idáig? És mit tehetünk? Ezekre a kérdésekre ad választ a közgazdász szerző, aki azonban nem száraz tényeket és adathalmazokat elemez, hanem társadalmi-politikai összefüggésekre világít rá. Szerinte ugyanis az okok és ezáltal a megoldások elsősorban politikai szinten keresendők, nem a gazdasági szférában.

William Deresiewicz, aki maga is a Columbián végzett s a Yale-en tanított, a könyv lapjain arra keresi a választ, mi az oka annak, hogy a rendszerbe kerülő okos, tehetséges és motivált fiatalok a tanulmányaik során szorongóvá, félénkké és elveszetté válnak. Alázatosan menetelnek a szülői és intézményi elvárások kényszerpályáján, s ugyan kiválóan elsajátítják a saját szakterületüket, a futószalagról valódi célok és belső motivációk nélküli konformistákként lépnek le. A könyv egyik legfontosabb felismerése: az egyetem nem ad többé teret és lehetőséget az önfelfedezésre, hogy a diákok kialakítsák saját értékrendszerüket és megtalálják az útjukat.

E változatos tematikájú, jubileumi tanulmánykötet nagy ívű áttekintést nyújt a magyar cserkészmozgalom idáig megtett útjáról, és bepillantást enged annak jelenébe. Emléket állít nagyjainak, összefoglalja történetét az alapítástól kezdve a kommunizmus elnyomó évtizedein át egészen napjainkig, bemutatja a cserkészet mai helyzetét az önkéntesség, az élménypedagógia és az ifjúsági szerveződések felől közelítve, és arra a kérdésre is választ keres, hogy miként maradhatott a cserkészet a magyar kultúra és identitás megőrzésének kulcsa határon innen és túl. Reméljük, hogy a kötet méltó kapocsként szolgál majd a múlt, a jelen és a jövő cserkészei között, és egyúttal iránytű is lehet egy olyan korban, amikor egyre nehezebb meglelni a helyes ösvényeket.

Akkor kiknek is szól az Emberi sokféleség? Azoknak, akiket a bennünket körülvevő társadalmi valóság a maga sokszínűségében és mélységében érdekel. Akik szeretnének tisztábban látni ezekben a ma egyre élesebben megosztó, ellenséges felhangokkal terhelt, embereket és közösségeket egymással szembeállító kérdésekben. Charles Murray szerint a valódi választóvonal ma már nem liberálisok és konzervatívok, hanem sokkal inkább mindkét táboron belül a társadalmat bármi áron, erőszakkal átalakítani akaró „progresszív radikálisok” és a közösségek természetes rendjét – bármely oldalról – megőrizni igyekvők között húzódik.

Jean Monnet életművének legmaradandóbb alkotása a Robert Schumannal közösen kidolgozott Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió origója. Méltán tartják számon „Európa atyjai” között. Pontosan látta, ha Európa nem fog össze, a világpolitika- és gazdaság perifériájára szorul Amerika, Anglia, a Szovjetunió – és szinte látnoki módon előrevetítve – Kína és India mögött. Összes többi terve, elképzelése máig vita tárgya. A nemzetekfelettiség, az esendő és halandó emberek helyett az intézmények mindenhatóságába vetett szinte vallásos hit, az európai történelem és kultúra hátrahagyása a jövő érdekében – mind-mind olyan kérdés, amely napjainkban is megosztja és vitára ingerli a pártokat, kormányokat, az európai értelmiséget.

A szerző kiindulópontja, hogy a Nyugatnak nevezett tömb elsősorban nem gazdasági–politikai szerveződés, ereje és identitása az értelem és a (zsidó–keresztény) hit egyedi szintézisén alapul. Döntően e kettő sajátos ötvözete alakítja mindazokat az elképzeléseket, állásfoglalásokat és intézményeket, amelyek a Nyugat önmeghatározásának sarokpontjai. A jelenkori talajvesztettség oka, hogy a hit és értelem egyensúlya kibillenni látszik – az értelem nélküli hit tudatlansághoz vagy legrosszabb esetben erőszakos vallási fanatizmushoz vezet, az értelem a hittől megfosztva pedig bigottnak, irracionálisnak bélyegzi az eltérő véleményeket, és végletes szekularizációt eredményez.