Toldi. Toldi estéje

1847 május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.