Tordatúr hiedelemvilága

Egyszer mentem Tordára. Esett az eső, s itt szoktunk keresztülmenni-vot átjáró a patakon-, s mentem ot a Réten keresztül. Senki a világon egy árva lélek nem vot, senki a világon. S ahogy átmentem a patakon, a palon keresztülmentem, csak mind halottam, hogy: csapp, csapp, csapp,csapp, csapp. Igy az esötartómat tartottam, hogy a portékám hátul ne ázzék. Esett az eső erösen. És mentem, mind mentem. De nem néztem hátra, mer a vének asz mondták, hogy nem szabad ojankor hátranézni. Mind mentem, s ott mind gondolkoztam: Vajon igaz lehet az, vajon mi lehet az hogy van az?