SZIGETI VESZEDELEM

A török elleni háború korának jelentős eseménye volt Szigetvár ostroma 1566-ban. A várat II. Szulejmán hadai ellen Zrínyi Miklós védte. Az ostrom után mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a harci eseményeket. A közben eltelt idő döntően meghatározta a magyarság esélyeit. Míg Szigetvár ostroma a másfél százados hódoltság kezdeti szakaszának egyik hadi eseménye volt, az eposz célja már az, hogy figyelmeztessen a töröktől való szabadulás lehetőségére. Az író 15 énekben beszéli el az ostrom lefolyását a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá. Zrínyi a mű megírásakor egyrészt személyes élményeiből merített, másrészt a világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergiliuss, Tasso műveit) tekintette mintaképnek. Szerkesztő képessége, nyelvi gazdagsága, a művészi biztonság, mellyel alakjait jellemzi, kivételes írói tehetségről vallanak. A több mint háromszáz év, mely a mű írásának korától elválaszt bennünket, nem rontott az eposz értékein. Tekintetbe veendő viszont, hogy a mai olvasótól a részletekben való elmélyedést, a történelmi múlt szeretetét, a nyelvi szépségek iránti érzékenységet kívánja.