Rokon álmok álmodója

Áprily Lajos és Reményik Sándor a két világháború közötti erélyi magyar líra két meghatározó személyisége volt. Levelezésük 21 esztendőt ölel át – Reményik majdnem teljes költői pályáját. Egy mély és őszinte barátság tárul fel ezekből a levelekből. Életük eseményei elevenednek meg bennük – öröm és bánat, lélekgazdagító, költői ihletforrássá is váló élmények és családi tragédiák, betegségek és emberi szenvedések, az élet hullámhegyei és hullámvölgyei, amelyeknek közepette egymásban keresnek és egymásból merítenek erőt. De ez a 21 esztendő ugyanakkor a két világháború közötti korszak egészét is jelenti. Az erdélyi magyar irodalom születését a trianoni fájdalomból, kiteljesedését a „lehet, mert kell” teremtő akarásában, a költői mondanivalót olvasókhoz közvetítő lapok, folyóiratok teremtését, azok műhelytitkainak, belső harcainak, sikereinek és kudarcainak kitárulkozását, hitek kiépülésének és elszenvedésének, erők összeszedésének és elerőtlenedésének megannyi mozzanatát. A „hőskort”, a Kuncz Aladár és Áprily szerkesztette Ellenzék-melléklettel, a Reményik neve fémjelezte Pásztortűz szinte teljes történetét, a marosvécsi Helikont, a közös célokért való összefogást és a vitákat-viszályokat. És mindez belülről, azzal az őszinteséggel, amellyel ez a mély barátság hitelesíti a leírtakat.