Regény, novella

Kötetünk egy szép válogatás a magyar nép mondavilágából, melyben igyekeztünk történelmi múltunk és mondáink iránt érdeklődők azon rétegét megérinteni, akik fogékonyak a régmúlt korokban fellelhető emberi értékek magukévá tételére.

A szereplők: egy sötétkék ünneplős iskolás fiú (nem szereti az ünneplő ruhát), egy Kalapocska nevű berlini lányka (ez a csúfneve), egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje, egy szálloda a téren, valahol Berlinben, egy kis bankfiók.

“Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai című könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit. A könyvet egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt. ”

Bölöni Farkas Sándor életregénye

"A Duna-parti nagyon előkelő Trombita-szálló portása ijedtében megdermedt. Tizenöt éve áll itt, ebben az aranygombos kabátban, a kocsifelhajtó előtt, de ilyen még nem volt!... Mi van ma? A Trombita előtt tartják a mentőautók idei concours délégance-ját?... A főpincér bement, az úr elment, a portás tűnődött. Annyi bizonyos, hogy a lány nem abba a mentőkocsiba szállt, amelyikkel jött, viszont, akit a főpincér lehozott, az nem avval a mentőkocsival távozott, amelyiket kihívták. Általában mi ez itt ezekkel a mentőkocsikkal? Mi volt ez a hölggyel, aki kiszállt vacsorázni, és a másikkal, aki itt vacsorázott, aztán beszállt?... Az ember megbolondul! Holott rém egyszerű eset: a két mentőkocsi elcserélte az utasát. Kovács Ágnest az a mentőkocsi vitte be a Lakos Szanatóriumba, amelyikkel Szofi Olaf Günter főhercegnő érkezett, és a főhercegnő (több mentőkocsi nem lévén) azon az autón vitette magát a Lakos Szanatóriumba, amelyen Kovács Ágnest kellett volna bevinni, mivel szarvasgomba-pástétomot evett, megfájdult a gyomra, és rosszul lett. A portás állt, tűnődött. A híd alól egy szép, kivilágított hajó úszott lassan a Dunán, daloló kirándulókkal, és megszólaltatta a sípját. A portás úgy nézte a hajót, mintha ez köteles lenne válaszolni a hirtelen lejátszódott villámproblémára. De a hajó fütyült rá. Kettőt."

"Samuel Bronson angol állampolgár létére Francia-Afrika fővárosát, Marokkót választotta állandó lakóhelyéül. A konjunktúrakutatás módszerével jelölte ki életpályájának a Pinkerton óta annyira elterjedt és regényessé vált magánkutatói mesterséget. A kutatásra való hajlamosság mindig megvolt benne. Képes volt például a legsivárabb napokban is felkutatni olyan ismerőst, akinél még néhány frank erejéig hitelre talált Későbbi konjunktúrakutatása során jött rá, hogy Marokkóban igen szép haladó irányzatot mutat fel a bűnözés. Hogyan lehet ezt a konjunktúrát kihasználni? Háromféleképpen. Elsősorban mint bűnöző, másodsorban mint rendőr, harmadsorban betörés, orv- és rablógyilkosság elleni biztosító-intézménnyel Ilyen előzmények után nyitotta meg a Bronson & Bronson magánnyomozó intézetet És ekkor csengettek. A Bronson & Bronson cég első kliense érkezett meg. Hatalmas, ősz ember, feltűnően jól öltözött. A látogató sir Geoffrey Halley volt, Dél-Afrika egyik leggazdagabb iparmágnása. Mr. Bronson mondta, miután leült, megbízásom van az ön számára. Özvegy Madame Colles szólt a mesterdetektív, nyomban hagyja el a szobát! És úgy történt minden. sir Halleynek valóban megbízása volt és az özvegy Madame sietve elhagyta a szobát, mert Mr. Bronson keze egy szokatlanul nehéz bronz hamutartón pihent agresszíven."

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Az elátkozott partból megismert különítmény most újabb sötét rejtélyek nyomába ered. Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – ki ne ismerné e neveket? – izgalmas és halálos veszélyeket rejtő utakon ér el az igazság kiderítéséig. A kedves olvasó meg közben vissza-visszatérő nevetőgörcsöket kap…

A gyermekregény címszereplője két kislány, akik a megtévesztésig hasonlítanak egymásra. Ez a tény nem kis zavart okoz a történetbeli Bühl-tavi üdülő tanárai és diákjai és a nyaraló gyerekek körében, ahova a két új vendég megérkezik.

Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, amelynek embersége, tisztasága, szépsége sajnos már csak a költészetben létezik.

A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak emléket állító családregényét Jókai 1869-ben, a kiegyezés után két évvel írta meg, amikor a függetlenségi célkitűzés mellett állt ki.

István boldogtalan. Elege van abból, hogy otthon ő a „középső”, és az iskolában sem könnyű az élete: nincs igazán barátja, és úgy érzi, a tanárok is pikkelnek rá. Ráadásul egy nap – úgy tűnik – minden még rosszabbra fordul: ki kell költöznie a szobájából, mert az öreg, beteg Nagymama mostantól náluk fog lakni.

Hallották a hírét a láthatatlan légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség található. Vagy ha jártak is ilyen városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonüssék. Csak egyszerű, faragatlan asztalok, és ugyanilyen vendégek találhatók az ilyen helyeken, de ha kíváncsiak a láthatatlan légió legendájára, itt megtudhatnak egyet s mást.

A legfelső stáció jófajta elbeszélői hangon, egyetlen esőcseppnyi csíki ízzel szól arról, hogy mi minden olyan a mi életünkben is, mint a mesében.

Az olvasók még jól emlékeznek a Balmoral nevű cirkálóra, amely egy ceyloni kikötőből szőrén-szálán eltűnik, hogy aztán Radzeer név alatt, Piszkos Fred kapitányi vezérlete mellett dicső tetteket hajtson végre. A Radzeer cirkáló viszont ebben a mostani kötetben újra eltűnik, de eltűnik az André de Rémieux nevű hajó is, amely furcsa "kirándulókat" visz a Csütörtök-szigetek egyikére. Nos, nem azért hívják Piszkos Fredet az "óceán miniszterelnöknek", hogy békés cethalászás közben is ne jusson ideje az eltűnt hajók "megkerítésére". Az akcióban nagy szerepet kap Fülig Jimmy és a kékszakállú Wagner úr is, akik ez alkalommal a Vakapád nevű bárka fedélzetén jeleskednek.

Nyár, horvát tengerpart, szerelem - és Isten szeretete.

Bauer Barbara új regényének főhőse három generáció sorsán keresztül jut el a szegénység, a talajvesztettség, a kilátástalanság mélységéből a gazdagság és a végtelen lehetőségek határtalanságáig. Feltár előttünk egy életutat, amely bárkié lehetne. De ez a történet egyetlen kisfiúé, aki látszólag éppen olyan, mint a többiek. De valamiben mégis más.

Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van.

A történet, mint a cím is sugallja, a két fűzfa históriáját meséli el nekünk. “Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől, a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van.

Finom, elegáns könyvecske, mély tartalommal, gyönyörű, lírai rajzokkal. Igazi, szívhez szóló ajándék lehet virágok mellé, vagy helyett, ballagásra, születésnapra, névnapra, vagy bármilyen más alkalomra.

Hát nézze mondta az ismeretlen, most maga azt teheti, amit akar, de ha mást akar, mint amit mondok, úgy természetesen felkötik rablógyilkosságért. Egyszerű, nem? Hogyne. es mit akar ön tőlem? Az életét. Holnaptól kezdve én vagyok Pencroft Tivald. Némi megilletődéssel hallotta 13. Pác, hogy polgári nevén, Pencroftnak szólítják, és keserű rosszindulattal ezt gondolta a kínos ismeretlenről: Vajh, ha isten adná neked, hogy holnaptól kezdve igazán te légy Pencroft. Ámen. Szükségem van egy körözött gyilkos habitusára. Nagy regényemet írom. Ugyanis író vagyok. És gazdag. Én öltem meg a nőt. De ez nem elég! Szükségem van arra, hogy átéljem egy bűnöző lelki életét az alvilágban! Ezért akarok 13. Pác lenni. A Nobel-díjjal együtt, remélem elnézik az éjszaka elkövetett gyilkosságot is. És ha felkötik önt e jelentős irodalmi esemény alkalmából? Vállalnom kell. De ez nem tartozik magára. Régóta figyelem magát, alakban és arcban kissé hasonlítunk. Ezt maga is látja. a szanatórium főorvosa mindkettőnkön elvégez némi kozmetikai szabdalást, és kész. Hondurasból elmegyünk, és nem lehet baj. Egyikünk sem járt rokonai és barátai körében több mind tíz éve. ennyi idő után a legcsekélyebb hasonlóság is kétségtelenné teszi a személyazonosságot Önnek holnaptól kezdve Benjamin Walter a neve. Nem tetszik. Jobban kedveli a Pácot? Mert én benne hagyom. Ha azonban elfogad egy ajándéklovat plombált foggal is, akkor felveszi a Walter Benjamin nevet. Azután alá kell vetnie magát egy jelentéktelen kozmetikai műtetnek, és néhány nap múlva pompás okmányokkal ismét szabad ember. A név nem egészen kifogástalan, de errefelé nem áll körözés alatt rablógyilkossággal kapcsolatban, mint a 13. Pác név. Nagy szó! Nem? Fel hát! Fel, Benjamin! Új élet virrad önre!"

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak...

"A hadvezetőség megállapította, hogy a szökések száma az idegenlégióban negyven százalékkal emelkedett az utolsó hónapban. Az okkal tisztában voltak. A caid ügynökei francia nyelven írt röpiratokat terjesztettek. A röpiratok tudtára adják a gyarmati katonáknak, hogy azokat, akik Lebel puskájukat bármelyik lázadó törzsnél, de különösen a Tafilalet-oázisban beszolgáltatják, semmiféle bántódás nem éri Tirone éppen egy ilyen levelet olvasott. A fiatal Berg ült melléje. Beteg vagy? A fejem nagyon nyilall mondta Berg. Nem bírod soká ezt a klímát. Én is azt hiszem. Később azután nem fog fájni a fejed, csak tompa leszel és kábult. Ilyenkor jön a cafard. Az mi? Afrikai téboly. a meleg, az egyhangúság, az örökös sárga és fehér színek tompa hülyeséget okoznak. az ember néhány hétig gondolat és szó nélkül jár. iszik, de nem rúg be. néha halkan dúdol magában, vagy hirtelen mosolyogni kezd. Azután elhatározza, hogy ír a köztársasági elnöknek, vagy rájön arra, hogy neki a felkelők élére kellene állnia. Végül azon veszi észre magát, hogy nem bírja ki az őrmester szemöldökét, amint folyton rángatózik, és hogy ez megszűnjön, nagyot csap a puskatussal az egyik szemöldökre... Tényleg kibírhatatlan... folyton rángatózik a szemöldöke... A cafard nagy veszély. a legtöbb légionista átment már rajta. Az a kutyaság, hogy ha valaki gyilkol, akkor a cafard enyhítő körülmény, de azért felkötik a gyilkost. Nem volna kedved eljönni innen? Eljönni?... Hová?... A Tafilaletbe. Közel vagyunk hozzá. Már a negyedik pohár rumot itta. Berg is ivott egy keveset. A hőség még jobban kínozta, de felélénkült kissé az alkoholtól. Végighallgatta Tirone-t. Nem tudom mondta Berg. Holnapig gondolkozom. Az óra zörrent egyet és elnémult. Negyed hat volt. a legyek ellepték a rumos pohár szélét. Mellettük pergett a kocka."

Az öt regényből álló sorozatnak immár a negyedik részét tartja kezben az olvasó. Ezek a regények olyan bibliai személyekről szólnak, akik a hit embereiként mások árnyékában éltek és szolgáltak.