Pillangószárnyú tigris

„Végy egy kislányt, álmodozó ikrecskét, akit már ötévesen gondolkodóvá érlelt az édesanyja váratlan halála. Adj a kezébe könyveket, amik messze repítik, különös országokba, sosem látott tájakra viszik, kezébe adják a megfoghatatlant, a még csak alig sejthetőt, megnyitják előtte a menny kapuját, és felnyitják zaklatott szíve lepecsételt cellácskáit is. Adj neki éveket, szerelmekkel, küzdelmekkel telit, célokat és vágyakat, adj neki egy társat, gyermekeket, akiket ringathat, zárj be előtte ajtókat, és nyiss meg másokat. Vezesd át görög sorstragédiákat meghazudtoló életszakaszokon, halálokon, születéseken, betegségen és gyógyuláson, adj neki hitet és reményt, hogy mindehhez lesz ereje, végül, mindezekkel együtt, valamikor, észrevétlen tégy elé egy ív üres papírt. Adj a kezébe tollat, és várj.” A fenti recept (Recipe) csak egyetlen egyszer váltható be az életben, s ha minden komponens együtt van, megszületik egy novelláskötet, aminek már a címe is – Pillangószárnyú tigris – messzire repít, a jolennehák világába, ahol a képzelet és valóság találkozik, és ahol kiderül, ikertestvérek ők, nincs is köztük olyan nagy különbség. Mert ami a papíron él, az már a képzeletünkben élő és a sorsunkat alakító valóság, mint az égő szemű Örkény hagymakupolás egypercesében. Széchey Rita ismerős hangon szólal meg új novelláskötetében, mégis, a személyes életsorsból táplálkozó élettöredékek újra és újra meglepik az olvasót ezzel a nyílt, égő szemű tekintettel. A Pillangószárnyú tigris azt a novellavilágot írja tovább, amit Gyémántszikrák című kötetében megismertünk és megszerettünk. Amit az író tolla és az életsors együtt alakít.