Otthonirodalom – A magyar szociográfia erdélyi műhelyei

Pályakezdő korszakomban a szociográfiai riport volt a vezető műfajom. A Korunk-szerkesztés és az egyetemi munkakör aztán műfajváltást eredményezett. A négyéves újságíróképzés beindítását követően a sajtótörténet és a tényfeltáró újságírás hárult rám a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Amikor pedig a mesterképzést is beindítottuk, szükségessé vált a szociográfia műfajának behatóbb megismertetése. Ennek során fedeztem fel, hogy helikoni körökben otthonirodalomnak nevezték az erdélyi magyar szociográfiát. Ettől fogva más szemmel olvastam Balázs Ferenc, Bözödi György és Tamási Áron emblematikus műveit. A Horváth Istvánról írt doktori értekezésem előmunkálatai arra ébresztettek rá, hogy a Magyarózdi toronyalja nélkül nem jöhetett volna létre költészetének időskori megújulása. Innen már csak egy lépést kellett tennem, hogy számba vegyem a műfaj diktatúra alatti teherbírását. A tabutémák feltárására a politikai rendszerváltást követő időszakban kerülhetett sor. Ennek a számbavétele azonban egy másik szintézis feladata. (Cseke Péter)