Kalev király csodakardja

Az észt nemzeti eposznak – akárcsak az eposz alapján készült átdolgozásnak – egyetlen hőse van, Kalevipoeg, Kalev és Linda fia, a nagy erejű, párjanincs dalia. Története születésétől haláláig ível. Gyermek- és ifjúkori kalandozásai akkor érnek véget, amikor királlyá választják. Uralkodóként hivatásának érzi, hogy népe jólétét biztosítsa, és megvédje az észtek földjét a rá törő ellenségtől. Szánt-vet, gondoskodik a termésről. Biztonságot nyújtó várakat, védfalakat, menedékhelyeket épít, és megküzd a gonosz javasokkal, rémekkel és varázslókkal. Első pokoljárásakor kiszabadítja rabságukból az elrabolt herceglányokat. Legnagyobb hőstette második pokoljárásához fűződik: az ördög-hadak megsemmisítése után legyőzi és láncra veri a föld alatti birodalom urát, Szárvikot. Utolsó nagy csatáját a tenger felől támadó vaslovagokkal vívja. A súlyos harcok idején veszíti el fivéreit, de őt is hamarosan utoléri a vég: életét régi bajtársa oltja ki, az átkot beteljesítő csodakard. Kalevipoeg sorsában az a megrendítő, hogy rendkívüli ereje és képességei ellenére mindvégig esendő ember marad: közvetlen, jószívű, családszerető, de nem tud parancsolni hirtelen haragjának, és esztelen tettekre ragadtatja magát, hiszen „fejlődő lélek, alakuló jellem, tiszta elszánásokból és emberi gyengeségekből összeszőve...”. Története ezért hat ránk ma is elevenen.