Időgyulladás

Bíró Béla írásait olvasni valóban élményszámba ment. A kilencvenes években egyre inkább elhatalmasodó gondolati és nyelvi panelek helyett fontos, hasznos megállapításokat tett közzé, nem törődött a konvenciókkal, a tabukkal, lassan beletörődött abba is, hogy haladó elvei, álmai miatt sokan árulónak nevezték. Mert hitt az interkulturális párbeszéd, a magyar-román dialógus egyedül üdvözítő voltában, románbérencként akarták lejáratni. Később megveszekedett liberálisként. Manapság eszement jobboldaliként.

Pedig Bíró Béla nem mozdult jottányit sem balra vagy jobbra. Következetesen kitartott nézetei mellett, miközben sokan nyergeltek át innen oda, onnan ide. Csakhogy Bíró Béla tud valamit, amit kevesen tudnak: elemezni nem csupán a környező világot, hanem ellenőrizni is korábbi elméleteit, elismerni, ha ő hibázott, ha feltevései hibádztak. És újragondolni azokat. Az indoktrinált tanok hirdetői ezt hogyan is tudnák megérteni, hogyan is tudnák megbocsájtani?

Frissen megjelent esszé és kommentár kötetében [...] megvallja, hogy voltaképpen a Brassói Lapoknál érett újságíróvá. Akkor, amikor őt elárulták illúziói, a polgári radikális Brassói Lapok által tudatosított demokratikus elveihez próbált hűséges maradni.