Az elcsatangolt bárány

Egy család életének, mindennapjainak a főbb eseményeibe kaphatunk bepillantást, ill. követhetjük azt nyomon, különös tekintettel a főhősre, Barcsis Péterre, aki egy vidéki város egyik „szocialista (nagy)üzemének” főmérnöke, s aki ezen pozíciója elérése végett megtagadta hitét, elfordult Istenétől, s követve a marxista-leninista ideológiát, két évtizeden keresztül templomba sem járt. Felesége és gyermekei viszont igen. A cselekmény bonyolódását, a regény konfliktusait éppen ez okozza: nem volt tanácsos templomba járni a szocializmus éveiben olyanoknak, akik vezető beosztásban voltak, ill. a feleség esetében – aki tanítónő volt – olyanoknak sem, akik pedagógiai, „többszörösen nevelő” munkát végeztek. Barcsisné mindvégig megtartotta hitét, férje viszont karrierje építéséért könnyű szívvel feláldozta azt, és emellett családjára is szüntelen hivatkozott: igazi egzisztenciát csak párttag, ill. vezető beosztásban dolgozó ember teremthet. A főmérnök döntése miatt állandó lelkiismeret-furdalást érzett, amelyet hol altatni szeretett volna – lelkiismeretének elaltatása általában hangos munkahelyi dühkitöréssel járt –, hol pedig engedett az isteni szónak, ill. figyelmeztetésnek. Isten számtalan jelet adott neki, nemegyszer fájdalmas megtapasztalásokat, míg infarktusa felnyitotta a szemét, s elfogadta a számára felajánlott kegyelmet: visszatért az Úrhoz az „elcsatangolt bárány”.