Hétköznapok. Ünnepnapok

A szerző senkit sem kért fel, hogy „ajánlást” írjon. Arra gondolt: „A jó bornak nem kell cégér”. Ha pedig rossz a bor, úgy a jóindulatú bemutató sem teszi azt ízletessé. Mindazáltal hadd szólaljon meg néhány visszhang azok részéről, akik elolvasták az építésre szánt kéziratot. Az olvasók majd eldöntik az igazi értéket: „A téma a porban hever – szokták mondogatni – Tőkés István fölvesz a porból egy témát, a fény felé fordítja, megforgatja, s lám: a hétköznapinak látszó téma nem üveg, hanem csillogó kristály;… rendet teremt egy olyan kérdésben, melyben zavar mutatkozik… Kiváló munka. Jó lenne tömegpéldányban kinyomtatni”. N.L. „Átlagolvasói minőségemben… őszinte köszönetet mondok…. ezért az írásért. A »Hétköznapok – Ünnepnapok« könyv… jelentette számomra a Csodálatos távlatokat, vissza- és előreutálásokat,… értelmezéseket és viszonyulásokat: a minőségi látást és láttatást… A halálig terjedő idővel foglalkozik… A »Bod Péter nyomában« című fejezetnél megrendítően szépnek éreztem: »bujdosók«, »zarándokok«, »jövevények« vagyunk, ki-ki a maga idejében… A második rész az olvasmányosabb, de nem a szó olcsó értelmében. Itt szedjük le a gyümölcseit annak… az odafigyelésnek – tanulásnak, melyet az első rész olvasásakor… elvégeztünk… A belső szerkezet vonulatai élményszerűen hatottak reám: Jézus Krisztus az idők Ura”. S.I. „A könyv dogmatikai alapvetése helyes. 1. Az ünnepeknek mint napoknak önmagukban semmi értelmük nincs Jézus Krisztus nélkül. Ő tölti meg tartalommal azokat. 2. Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat (az ünnep) az emberért, Isten dicsőségére.” Cs.K „Mindenképpen hasznos írás és nagyon szükséges… Nagy szolgálat lenne, ha olvashatnák is sokan… Remélem sor kerül a megjelenésre”. H.I. Az előbbi véleményezők neve azért nincs kiírva, mert a nyilvánosság vállalására nem kérte fel őket a szerző a számára gondot okozó megfontolással: „Habent sua fata libelli” – „A könyvecskéknek is megvan a maguk sorsos története”. Ez a „történet” a jelen összefüggésben több mint „sorsos” jellegű.