Részletek
A régi mondák a magyarok eredetét egészen Nimródig, az özönvíz utáni világ első királyáig vezetik vissza, ám a történelmi kutatások alapján kijelenthető, hogy a magyar múlt számos részletét a mai napig homály fedi. Ami biztos: a magyar nép több, genetikailag különböző eredetű népcsoportból alakult ki, akik az eurázsiai nomád közösség tagjai voltak. Életmódjukat és műveltségüket az eurázsiai szokások és törvények határozták meg. A keleti sztyeppei népek harcmodorában harcoltak, s a többi félnomád néphez hasonlóan nem ismerték a föld magántulajdonának fogalmát. Hitvilágukat természetistenek népesítették be, vallásos szertartásaikat sámánok irányították. Hétköznapjaikat a mágia szőtte át, háborúk idején sok ezer lovast tudtak csatába hívni, a halál utáni életet pedig a földi élet folytatásaként hitték. Mindegyikőjük szeretett és küzdött, tanult és dolgozott, áldozott és gyászolt, életbölcsességeiket utódaiknak adva át. Krónikák és korabeli tudósításokból egyértelműen kitűnik, hogy a Kárpát-medencei magyarság honfoglalása nem egyszeri alkalom volt, hanem több hullámban és eltérő irányokból érkezett a Kárpát-medencébe. Az ősmagyar korszak a honfoglalással ért véget, az új környezet új szomszédokkal és új életviszonyokkal járt, ami aztán a magyarság életében új fejezet kezdetét jelentette.