Légy hű mindhalálig

Amikor „hivatalosan” ír valaki egy művészről, manapság csodálatos, nagy-nagy öröm. Amikor azonban maga a művész vall a saját életművéről, az olvasó még nagyobb örömet él át, mert ebben a könyvében Kertész Lajos nincs alávetve egy riporter provokatív vagy éppen csupán kíváncsi kérdései kényszerének. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének, a zenéhez is kiválóan értő Fekete Károlynak ajánlásával és a ragaszkodó testvér, Kertész Attila előszavával 2021-ben megjelent könyv tartalmazza azokat az értékeket, amelyeket már a cím is tükröz: „Légy hű mindhalálig.” A folytatást mindannyian ismerjük a Bibliából: „… és neked adom az élet koronáját.” Be kell vallanom: nagyon nehéz egész életünkben megfelelni ennek a hitvallásnak. Mégis: Kertész Lajos lelkészként és zongoraművészként ennek szellemében élt évtizedeken át. Talán egyáltalán nem merész tőlem a párhuzam: Albert Schweitzer életműve. Neki választania kellett az orvosi és az orgonaművészi hivatás között. Nem választott, hanem összevonta, ötvözte a kettőt: gyógyított a feketék között a dzsungelben, ahol a gyógyulásra várók hallhatták orgonajátékát a messze idegenben épített kis kápolnában. Mert zenéjével is gyógyított.