A Magyar Református Énekeskönyv tárgymutatója

"Akkor jó igazán énekelni, akkor szép a dicséret, ha az énekes nemcsak tüdővel, torokkal, szájjal dicsőíti Istent, hanem egész életével. Egyedül is lehet és kell is zengedezni az Úrnak, de amikor ezt együtt tesszük, amikor felhangzik a gyülekezetben, akkor magasztosul himnusszá. Ez azt is jelenti, hogy minden ének - egyéni és gyülekezeti - Istendicséret akkor is, ha a tartalma hitvalló, tanító, gyülekezetépítő. Zsoltáréneklésünkkel nem hivalkodunk magunk vagy mások előtt, hálaadásunk, kéréseink, bűnbánatunk akkor teljesedik ki, ha ezekkel az ő nagyságára, megváltó jó akaratára tekintünk. A Magyar Református Énekeskönyvet zsinatunk hivatalosan elfogadta, s mindkét egyházkerületünkben gyülekezeteink többsége használatba vette. Tekintettel arra, hogy a lelkipásztorok előtt jórészt ismeretlen, és arra is, hogy terjedelme nagyobb, mint az eddigieké, ajánlatosnak látszott részletes tárgymutatót összeállítani, hogy az igehirdetők könnyebben tájékozódjanak. Ez segít abban, hogy a prédikációra néző (homiletikai szempontú) és az istentisztelet jellegét figyelembe vevő (liturgiai szempontú) énekek kikeresése könnyebbé, szakszerűbbé váljék." Kozma Zsolt