,,Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk - s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket... Ilyenkor átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. Szabadságunkban áll dönteni arról, hogy melyik történetet akarjuk mintaként, követendő példaként magunk elé állítani. Mint ahogy arról is szabadon dönthetünk, hogy milyen legyen a mi történetünk: reprodukáljunk és kövessünk egy már meglévőt vagy létrehozzunk egy sajátot? Mindkettőben sok lehetőség rejlik."
„Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. A mesék tértől és időtől függetlenül képesek reagálni a problémákra, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem a krízis mibenlétére koncentrálnak, hanem az azt kísérő lelki folyamatokra, amelyek mit sem változtak az idők kezdete óta. Amikor egy ezer évvel ezelőtti mese úgy kezdődött, hogy »a sárkányok elrabolták az égről a Napot, Holdat és a csillagokat«, az pontosan azt jelentette, mint amikor manapság azt mondjuk, hogy »az élet teljesen kilátástalan, semminek nincs értelme«. Ezer évvel ezelőtt és most is csupán egyetlen kiút jöhet szóba: vissza kell szerezni a fényt, és le kell számolni a sárkánnyal. Ez akkor is ugyanolyan nehéz volt, mint manapság”.
