Virágos katedrám

A szerző, Frittmann Lászlóné, Magdi néni, arról tesz bizonyságot, miként talált rá arra az életútra, amely küldetése lett. S a tanítói pálya élettapasztalatokat nyújtó labirintusában miként szolgálhatott hívő emberként, tudást, lelkiséget adva abban a korban, amikor Isten lényét tagadták, és a hitvalló sokszor hátrányos helyzetbe került.

De az Úr nem hagyja övéit – erről szólnak ezek az írások. Szeretet, gyógyító ölelés, idején adott biztatás: mind megannyi kincs. Gazdagodik, aki kapja, és aki adja.

A hívő ember munkáját, kitartását, szakmai teljesítményét tisztelettel veszik tudomásul a munkatársak, a vezetők. Frittmann Lászlóné tanítói munkássága elismeréseként kapta meg a Karácsony Sándor-díjat, a pedagógusi munkáért kapható legmagasabb kitüntetést.

Sokrétű szolgáló élet bizonyságai ezek a kezünkben tartott írások. Egy-egy történet végén felsóhajtunk: „Mesélj tovább, Magdi néni!”

Mert a történtekből – amelyek néha derűsek, máskor torokszorítóak – színes élet takarója áll össze, amelyben az Alkotó szeretete tette egymás mellé a sötét és a világos színeket. Így, együtt látva a művet, kiábrázolódik benne Isten gondviselő szeretete.