Mondj igent a JÓRA

„Mondj igent a jóra!” – tanácsolja egész könyvével a szerző. „Jó, de melyikre? – kérdez vissza a fiatal – Mikor nekem más a jó, mint neked.” A válaszoló szemléletmódja és a válasz ismerős, korunk uralkodó nézetét fejezi ki, amely a jót és vele az erkölcsi döntést mindig a helyzettől teszi függővé. Azon belül is attól, hogy mi az értékes, az előnyös vagy a vonzó az illető számára. E nézet szerint a jó a személyes viszonytól és döntéstől függ. Ezzel száll szembe a szerző, tételét arra a bibliai igazságra alapozva, hogy az ember nem döntheti el, mi a jó és mi a rossz, mert az egyedül Isten hatáskörébe tartozik. Ő megengedi nekünk a választás lehetőségét a különböző élethelyzetekben, de ez nem változtat a jó vagy rossz alapértékén, amit aztán a helyzetre kell alkalmazni. Erre alapozza stratégiai tanácsait, amikor a pornográfia iránti érdeklődés kerül előtérbe. Egy család életpéldáján mutatja be, hogy a tinédzser fiú internetes kalandozásait lefülelő szülők mit tesznek, és mit tehetnek azért, hogy fiukat annak a jónak a felismerésére vezessék, ami számukra természetes, ragaszkodni hozzá mégsem egyszerű. Apa-anya-fiú kapcsolatrendszerét nem idealizálja a szerző, mindhárom fél hibáit, botlásait és erényeit, lehetőségeit is megmutatja ahhoz, hogy az olvasó ne csupán viselkedési sémákat és elvárásokat kapjon. Teszi mindezt a kegyelem jegyében, felvázolva egy „kegyelemteli nevelési stílus” modelljét, ami túllép mind az autokrata, mind a ráhagyó szülői-nevelői attitűdön.