Részletek
„Költő és tanár, tanár és költő: milyen távoli területei ezek az életnek! A költő alkot, a tanár átad; a költő eredeti, a tanár közvetítő. A költő szabad, a tanár végrehajt; a költő alkotó értelmiségi, a tanár fegyelmezett közalkalmazott. A költő verseiben személyisége áll a középpontban, a tanár magyarázataiban a tárgy. A költő új perspektívákat villant fel, új lehetőségeket fogalmaz meg, a tanár a hagyományt közvetíti, a tradíciót élteti tovább. Költőt ismerni: kiváltság, tanárt ismerni: mindennapos tapasztalat. Költő csak a kiemelkedőkből lehet, tanár mindenkiből.
Vagy mégis közeliek? Mindkettejük legfőbb munkaeszköze a nyelv (...). Mindkettejük legfőbb hatóanyaga és munkaeszköze a személyiségük (...). A költő verssorait is, a tanár mondatait is életük hitelesíti vagy cáfolja. (...)
Áprilyról, a költőről meglehetősen sokat tudunk. Kevesebbet tudunk azonban a tanárról, holott évtizedeken át tanárként ismerték tanítványai. (...) Mi lehetett Jékely Lajos tanár úr titka? Hogyan találkozott benne a tanár és a költő, hogyan fért meg egymással olyan termékeny és harmonikus módon, ahogyan szinte minden tanítványa és kortársa látta?” (részlet Fenyő D. György bevezetőjéből)