Táji tagolódás Erdély népi építészetében

A népi építészet Erdélyben is, akárcsak a népviselet, népszokások, népzene és néptánc, térben és időben egyaránt folyamatosan változott, és a XIX. század második felében több tucat sajátos arculattal rendelkező építészeti kistáj alakult ki. A földrajzi, társadalmi és etnikai szempontból is tagolt vidék sokarcú népi építészetéről egységes szemléletű, a folyamatok történeti és társa­dal­mi hátterét is figyelembe vevő összegzés ez idáig nem készült. A kötet elsődleges célja Erdély nagy és kis tájegységeinek részletes ismertetése, illetve e sokszínűség kialakulási folyamatának, azaz a népi építészet differenciált fejlődésének bemutatása. A szerző, Furu Árpád (1969) építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, néprajzkutató több mint két évtizede tanulmányozza Erdély népi építészetét. Eddigi munkássága szorosan össze­fonódott Torockó építészeti örökségének feltárásával és védelmével. Műemlék­védelemmel és népi építészeti örökséggel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő írásai mellett önálló kötetekben dolgozta fel Torockó, Kalotaszeg és Udvarhelyszék népi építészetét.