Részletek
Szilágyi Árpád a Bolyai Egyetem hallgatója volt, s 1956-ban, a magyar forradalom napjaiban levelet írt az Irodalmi Újság szerkesztőségének, amelyben kifejezve szolidaritását, megírta, hogy milyen helyzetben van a romániai magyarság, különösen az ifjúság. A levél a Szekuritátén kötött ki, s őt hazaárulás vádjával 20 év börtönre ítélték. Szamosújváron az 1958. július 14-i börtönlázadás megtorlása során félholtra verték, onnan Zsilavára, egy szigorított börtönbe került. 1959-ben a "Fekete Kéz" perében mint a szervezkedés "értelmi szerzőjét" újabb 22 évre ítélték. Désen, majd újra Szamosújváron töltötte a rá kirótt éveket, 1964 augusztusának elején az általános közkegyelemmel szabadult.
Börtönemlékeit Az áldozat címmel már korábban megírta. Most a megelőző és a rabság éveit a "szabadság" körülményei között követő életútjával is megismerkedhetünk: nélkülözésekkel tele gyermekkorával, a kollektivizálás idején falujában történt hatalmi erőszakoskodásokkal, amelyek ellen kisdiákként röpcédulákat írva maga is tiltakozott, az egyetemi diploma megszerezésének kálváriájával és a balánbányai geológus évekkel, ahol priuszát folyton felemlegették, s ő a börtönévek nyomán kiújult betegségekkel küzdve, kénytelen volt feladatköréhez nem tartozó nehéz munkakörülményeket is vállalni.
A könyv hiteles és megrázó tanúság azok számára, akiknek tudatában már a kommunista rendszer összeomlása, 1989 is történelem.