Erdélyi magyaRock 1970-2010

A megyei első titkár bejött egy próbára, és rögtön mondta a mellette álló aktivistának: „ha meglátod a színpadon ezt a hosszú hajú szakállast, rögtön leállítod az előadást". Elkezdtek próbálni, mire ismét odaszólt a kis elvtársnak: „ha meghallod, hogy hangosan játszanak, leállítod a koncertet". Na, mondom, ebből cirkusz lesz. Boros Zoltán A hetvenes-nyolcvanas években a rock a fiatalok hangja volt, akik az elnyomó rendszer elől a rockzenébe menekültek. Akkoriban egy rockkoncert nyújtotta leginkább az együttlét örömét és a szabadság illúzióját. Az együtt zenélés, a rockzene mentett meg bennünket sok szomorú dologtól, ami a kommunista rendszert jellemezte. Virányi Attila, Metropol Group A magyar kulturális elit nagy része nem azért ült a kommunista pártban, hogy az én számat befogja, kicenzúrázzon vagy rendre utasítson, hanem volt egyfajta összekacsintás. Csutak István, Garabonciás Egy kizárólag magyar gyerekekből álló zenekart, amelynek ráadásul több százas rajongótábora volt, nyilván szemmel tartottak. A klubot, ahol próbáltunk és koncerteztünk, folyamatosan ellen-őrizték, és tanácsokat kaptunk arról, hogy a színpadon mit szabad, és mit nem szabad tenni. Borza Péter, Rival, Trans Express Minket saját dalainkért kedvel a közönség. Emiatt igenis vannak elvárásaink a szervezőkkel, kiadókkal szemben. Ne vegyenek egy kalap alá olyan playbackelő dance-énekesnőkkel és csapatokkal, akiknek két számítógéppel „hangszerelt" slágere közül az egyik feldolgozás. Mi élőben játszunk igazi hangszereken! Lénárd „Yogi" József, Knock Out A divathullámok jönnek és mennek. Jó, hogy vannak, mert egy pillanatnyi lelkiállapotot tükröznek, kiszolgálják a táncos kedvűeket. De a rockzene olyan, mint a nap, mint az állócsillagok. Állandóan ott ragyog, függetlenül attól, hogy ma éppen a break, a rap vagy a techno hódít. Weinberger Attila