A kolozsvári Minerva története és bibliográfiája (1920-1948)

ERDÉLYI, KOLOZSVÁRI VONATKOZÁSBAN manapság viszonylag keveseknek mond valamit is a név: Minerva. Pedig az erdélyi magyar kisebbségi lét első, két évtizedes szakaszában, 1920 és 1940 között, de az azt követő nyolc év során is, 1940-től 1948-ig, a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. – ez a mindmáig legnagyobb teljesítményű erdélyi magyar kiadó- és nyomdavállalat – a magyar oktatás, sajtó, irodalom, tudomány, ismeretterjesztés és művészet fejlődéséhez kiemelkedő mértékben járult hozzá. Alapítói az intézetet az első világháború után az anyaországtól elszakadt, Erdélyben maradt magyarok tájékoztatása, nevelése és önszervezése alappillérének képzelték el, olyan intézménynek, amely a közösség megmaradása, gya-rapodása, művelése és önazonosságának megőrzése érdekében tevékenykedjék. Feladatait a Minerva sok munkával és kemény erőfeszítéssel végezte, és a hozzá fűzött elvárásokat becsülettel teljesítette mindaddig, amíg csak tehette. Az összesített eredmények sokatmondóak: az 1920–1948-as időszakban a műintézet által kiadott saját könyvek száma jóval meghaladta a kétmillió példányt, az összes kinyomtatott köteté pedig ötmillió körül mozgott. Ugyanebben az időszakban a Minerva mintegy harmincötmillió folyóirat- és újságpéldányt adott ki és/vagy nyomtatott, és ebből a példányszámból saját kiadványai több mint tizenötmilliót tettek ki. Az egykori műintézet legjobb hagyományait folytató Minerva Művelődési Egyesület ezzel a kötettel állít emléket elődjének, és elismeréssel mutatja fel az 1948-ban önkényesen felszámolt közösségi intézmény vezetőinek és munkatársainak nagyszerű teljesítményét. Tibori Szabó Zoltán