Ámos Imre

Ámos Imre drámai életmûve elválaszthatatlan attól a történelmi kortól, amelyben kibontakozott szenzitív mûvészete. Termékeny alkotói periódusának szûk tizenöt esztendejében, 1929-1944 között, élet és mûvészet szoros egységét teremtette meg: a mûvészetbe vetett hite vált fõ éltetõ erejévé, míg alkotásainak legfõbb témája az apokaliptikus kor víziószerû megjelenítése volt. Ámos egyedülálló emberi és mûvészi teljesítménye, hogy akkor is alkotott, amikor az emberi szellem megtörni látszott és elnémult. Zsidó munkaszolgálatosként a reményvesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság nyomasztó érzései ellenére, lét és nemlét peremén egyensúlyozva rögzítette látomásait.Személyiségének és mûvészetének értékeléséhez képzõmûvészeti alkotásain túl hozzájárulnak hagyatékának szöveges dokumentumai is: Anna Margithoz írt szerelmes levelei, 1935-1944 között vezetett naplója, vázlatkönyvei, a lágeréletrõl tudósító tábori levelezõlapjai, lírai versei, feljegyzései. Sorsa ellen nem lázadt fel, kibúvót, menekvést nem keresett, utolsó zaklatott éveit a halállal való nyílt szembenézés jellemzi, sokszor már odaátról üzenve mûvein keresztül a hátrahagyottaknak.