Alattvalónak alkalmatlan

Írásommal arra próbálok kísérletet tenni, hogy Gálfalvi György élete, munkássága főbb csomópontjainál, állomásainál elidőzve bemutassam a Romániában élő magyarság utóbbi bő félévszázadának,a kulturális, szellemi, irodalmi és politikai életre jelentős befolyással bíró, meghatározó szervező egyéniségét, jó esetben talán modellezve is korosztálya értelmiségi legjobbjainak töprengéseit, nemzedéktársai pályájának egyfajta útválasztási lehetőségeit is.” – irja a szerző kötete előszavában. A 75 éves Gálfalvi György személyisége, irói-közéleti pályája alkalmas is ennek a célnak a valóra váltására: a KISZ központi magyar nyelvű lapjánál kezdte pályáját, azokban az években, amikor az új pártvezető egyfajta „nyitás”-sal próbálta megnyerni magának az értelmiséget, s ezt a szellemet a lap munkatársi közössége a maximumig ki is használta, aztán a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztője volt, majd 1989 után utódlapjáé, a Látóé, s ebben a minőségben, valamint irószövetségi tisztségeiben fontos szerepet játszott abban, hogy a folyóirat a rendszerváltás utáni idők jelentős, markáns fórumává lett, s hogy az erdélyi magyar kortárs irodalom megtalálta a maga helyét a magyar irodalom teljességében.