A szerző kiindulópontja, hogy a Nyugatnak nevezett tömb elsősorban nem gazdasági–politikai szerveződés, ereje és identitása az értelem és a (zsidó–keresztény) hit egyedi szintézisén alapul. Döntően e kettő sajátos ötvözete alakítja mindazokat az elképzeléseket, állásfoglalásokat és intézményeket, amelyek a Nyugat önmeghatározásának sarokpontjai. A jelenkori talajvesztettség oka, hogy a hit és értelem egyensúlya kibillenni látszik – az értelem nélküli hit tudatlansághoz vagy legrosszabb esetben erőszakos vallási fanatizmushoz vezet, az értelem a hittől megfosztva pedig bigottnak, irracionálisnak bélyegzi az eltérő véleményeket, és végletes szekularizációt eredményez.